Arra keltem hajnalban , hogy az ablakon át bámul a Hold.

Tágra nyitott, színes fényekben pompázó pupillákkal nézett le rám.

Hívogatott. Az elúszó felhők közül üzent, keljek fel,  megmondja ki vagyok, És ki is lehetnék?

Néhány napja ugyanabban az időpontban ébreszt, de csak most volt ereje magára vonni figyelmem. Olyan teljes, olyan egész.

A felhők aztán betakarták lágyan, ezzel összefüggő puha takarót alkotva az égen.

Mit üzen sárkányszemén át az ég?