Démonok

 

A félelem mindennapjainkba költözik

A gyanú az egyetlen, mi megmaradt.

Sebesült testek, vérző szívek.

Európa! Fehér galambodat röptében lelövik.

 

A látszat túlmutat, maszkok hullnak Földedre.

Fa, olcsó ragasztás, mögötte szellemek.

 

A kor melybe születtünk

átfordul emlékbe, a közösség illúzió.

Új idők jönnek, áldozataid halma

az ég felé tornyosul.

E kor a vért szomjazza.

Az elűzöttek, kik istenüket dicsőítve

szívják ki másokból a lelkeket.

 

Egy kontinens, de az összhang felszínes,

Határaid bár tengerek, bénultságod nyilvánvaló.

 

Magunka maradtunk. Felhő száll alá,

a hallgatás súlyos tömeg.

Alatta összeroppan a kor tétlen, szelídített embere

Az ártatlanság már nem erény,

a művészet, a kultúra csak üres, kopott teremtmény.

 

A szív utolsót, gombnyomásra dobban.

Játéknak hit halál ez,

 kezükhöz vér nem tapad.

Fiatal rabszolgák, kisemmizett, felrobbanó testek.

A zsinór végén védett hatalmasok

arctalan, arcátlan.

A forma csak ami változik.

 

Leomló falak, sötét konténerek, pislákoló fény

Célpont a test, a lélek súlya elvész.