Elnyelt az éj

Hamis meleg szelet hoz

Ez a kegyetlen éjszaka.

A nyár nyomában jár,

de az őszt utol nem érheti.

Kereslek, mert bármely izgatott mozdulat,

A te alakodat rejtheti.

És rejti is,

beszippant az átkozott éjszaka!

Vibráló lényed elfedi,

s már te sem kellesz neki.

Hozzám nem vezet, csak változik

Illatoddal kecsegtet, kérésre nem távozik.

Az útra fest most Téged,

Tiszta körvonalak, apró rezgések.          

Néma játék, fehér arc,

szemed mindig más érzéssel teli.

Mi igaz is lenne, te hamis vagy benne

Én mégis epekedve múlatom itt perceim.

Hét év nyúlik el előttem,

lustán, harcokkal teli.

A legelevenebb mozgás  

impulzusokkal növeli a fényt,

ami egy sötét szempárban kezdődik és végződik.