Édes keserű

Magára hagyott kislány báját őrzi,

dédelgetésre szomjazik a védtelen,

tenger hullámain lebegve,

könnyed búcsút int énnekem.

Száraz só pereg le csupasz testéről

Kacagó, cserfes kis szörnyeteg,

Illata akár az erdő, íze méz,

ha akarja, kiszipolyozza mindened.

Csak táncol! Napnak- éjnek.

szoknyája pillangóként libben.

Tudja már, a szíved nem kapja,

a mérleg a rossz irányba billen.

Ezért álnok játékba kezd, dalra hívja őket!

A csendben riasztóan harsan fel az ária!

fekete szívét szerelem, bőrét sósav marja.

De ő csak kacag, a falat kaparja.

Gyönyörű sebzett vad, helyed még meleg

mellettem a sírban. Gyere takarj be hajaddal!

Aludj! Ringass engem is mély álomba magaddal!