Töröm a nyelved, karod, lábad,

Szíved.

Míg apró darabokban csörrensz

a Földön.

Rád sem taposok, csak ott hagylak

Csillogj!

 

Közben termékenyítésre váró petesejt

Vérzik

Siratja magányát, száraz, kívánhatatlan

Lényét

Üvegtestű lények cikáznak, de

Elkerülik, félnek…

 

Apró zacskókban landolnak vagy

a Testen.

Pusztuljatok kis

Gecik!

Egy mozdulat és máris kész

A Semmi!

 

Ti pedig álljatok

Bosszút

Kínozzatok belülről, mert így

Helyes.

Hogy lássam a halált

Darabokban.

 

Szemembe fénysugár

Szökik,

Csodás, igazi, melengető

Lélek.

Öltöztet, vonz, kényeztet,

S törött lényem beszippantja

Végleg!