2015. 10. 25.
EMLÉK
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Emlék

Két hét volt, tizennégy nap, háromszázharminchat óra,

és megannyi pillanat.

A semmiben voltunk, a szürkeségben,

Fel-fel bukkanó színárnyalat.

Nyári szellő, otthont elsöprő tornádó,

Pióca, kinek vérszívását álmodom.

Rám tapadtál, lesöpörtelek,

és nyomod kiszáradt ajkamon

keresem.

 

Hangod, mint igazat prédikáló próféta

manipulál egy magányos hajnalon ,

ilyenkor nem mozdulhatok,

S vonatra szállni, tengerbe ugrani,

kapaszkodni az Árba is képtelenség.

 

De egy kép, érzés, meglehet hamis.

Talán csak vagy mint törött tükör.

Tán egyek voltunk az örökkévalóságban,

ha hisszük.

S szemünkből egyszerre könnycsepp gördül,

Átlátszó, sós tenger

a Pokolba.

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés