Mi ő nekem? III.

Tán látomás, valóság, kifordult világ?

Feleslegesen eldörmögött téli imák?

Más a mindentől, a semmitől is más

Hazugság, vallomás, bálványimádás.

( Tavasz eleje volt, leszakadt az ég.

Meleg ágy, biztonság,

Ölembe bújó kiskutyák. )

Mint sarkok mögött megbújó árnyék

Kedvességed még tovább kéjeleg

Hogy építsem rólad alkotott

Szép, de Idealizált képemet.

(haladtunk az úton,

Egészen sötétben, el a városból,

Határvonalat áttörve

Boldogan.)

Sötét szobába nyitottam, nyálkás és hideg,

S bár csöppet sem idegen, mégis oly’ rideg.

Minden szűk, helyem csak fogy benne…

Toporog az ember, toporog egy helybe’.