Tán hazugság, valóság, kifordult világ?
Újdonság, befordít, lassan távolít.
Egy érzés, mely mindennél más,
És így kezdetét veszi a borzongás.
(Tél vége felé volt, üres szoba,
Üres szavak, ígéretek,
Egy ostoba hangra várakozás)
Tán szellemek súgták: reménykedj
Légy türelmes, kissé naiv
Ha úgy nem volt jó,
Hát miért ne mehetne egyszer így?
(gőzölgő tea, csökkenő fény,
Zene, zene, zene.)
Szellemeknek hinni butaság,
A félelem fél élettel jár,
A könnyedség régi álom, akarat…
Adna valaki kölcsön hozzá szárnyakat?