Démonok
A félelem mindennapjainkba költözik
A gyanú az egyetlen, mi megmaradt.
Sebesült testek, vérző szívek.
Európa! Fehér galambodat röptében lelövik.
A látszat túlmutat, maszkok hullnak Földedre.
Fa, olcsó ragasztás, mögötte szellemek.
A kor melybe születtünk
átfordul emlékbe, a közösség illúzió.
Új idők jönnek, áldozataid halma
az ég felé tornyosul.
E kor a vért szomjazza.
Az elűzöttek, kik istenüket dicsőítve
szívják ki másokból a lelkeket.
Egy kontinens, de az összhang felszínes,
Határaid bár tengerek, bénultságod nyilvánvaló.
Magunka maradtunk. Felhő száll alá,
a hallgatás súlyos tömeg.
Alatta összeroppan a kor tétlen, szelídített embere
Az ártatlanság már nem erény,
a művészet, a kultúra csak üres, kopott teremtmény.
A szív utolsót, gombnyomásra dobban.
Játéknak hit halál ez,
kezükhöz vér nem tapad.
Fiatal rabszolgák, kisemmizett, felrobbanó testek.
A zsinór végén védett hatalmasok
arctalan, arcátlan.
A forma csak ami változik.
Leomló falak, sötét konténerek, pislákoló fény
Célpont a test, a lélek súlya elvész.